Zombiland éledezik...

kilátás a blogíró székemből

Csikó

A 2 fog büszke tulajdonosa évszázadok évek napok óta nem alszik jól éjszaka. Egy-két óránként riadóztatja a népet édes álmából, nullából egyből maximumra csavarva a decibel szabályozót. Igen, jön a többi fog is.  De nem panaszkodunk, még bírjuk. (-mondta a zombi, és elvánszorgott megkeresni a konyha körül elpottyantott agymaradványait)

anyukám egyszer azt kérdezte, hogy hogy megy a mellétáplálás...
mondom nálunk azzal csak a kutya lakik jól

Mozgásfejlődés? Mondhatnám észrevétlenül fejlődik a gyerek. De nem így van. A minap hangos szirénával ébresztette az édesen alvó szüleit és cimboráját. Majd közölte, hogy ő képtelen aludni mert folyamatosan pörög az agya. Elmélkedett még 1-2 órát, minden altatási kísérletnek ellenállva. Ekkor Cs. úgy döntött, hogy akkor ő inkább iszik egy kávét. Én is felráztam a párnám és feladtam a további pihenés gondolatát. Picsó feltámasztotta csipás kis fejét az ágyra és lenézően pislogott. Kisfiunk miután alaposan megtervezte fejben a műveletet, fogta magát és mintha mindig is ezt csinálta volna, felállt. Na volt ám ölömbódottág! Majd kis idő múlva lefeküdt és aludt, mintha mi sem történt volna. Mi meg ott pislogtunk bekávézva, párnafelrázva. Produkció letudva, közönség letojva, függöny le.

Picsóka

Csak fogom a fejem. Hihetetlen csibészek lesznek ezek ketten. Már most nagyon egy húron pendülnek. Hogyan tanult meg Kopp kúszni meg mászni? Nézelődött, nézelődött egyszercsak hopp ott egy kutyajáték. Na fénysebességre kapcsolás, mert az KELL. Ha sikerül az összes kutyacuccot eltökítenem, akkor is van ám motiváció. Meglátja a kutyalábat, kutyafarkat, kutyafület ... akutyamindenit. Ez Picsót csöppet sem zavarja, csak hatalmas bociszemekkel pislog, néha odanyal. Egyedül akkor pattan a plafonig némán nagyot sikkantva, amikor mély álmából arra eszmél, hogy valaki sunyin becserkészte a farkát és cibált egyet rajta. De egyébként nagy a szerelem.

gyerek duzzog, kutya gyerek helyén napozik...holmáshol?!

megint valami huncutságon törik a fejüket lemeremfogadni!

gyerekfotózás...csak mindig valami kutyaforma szösz ragad a lencsére

a fő motivációs eszköz...a kutya Artúrmajma

...

ha kuncsorog, baromi mélyre cuppannak be a szemei
háttérben kacagás

csicsóka

Süt a nap én meg onnan tudom, hogy indul a tavaszi zsongásom, hogy végtelenítve nézem A kertész kertjét. Meg a Jamie Oliver kertészkedős-főzős sorozatot. Végre Koppal is kimehetek úgy, hogy nem kell hatrétegű szkafanderbe csomagolnom.
A gyep részleg ismét siralmas. Már több tonna fehérhere magot szórtunk szét, hátha megtörténik a csoda. A hagymások random bújnak elő (köszi Picsó), nem várt helyeken virágok nőnek, várvavárt növényeknek pedig hírük sincs. Szóval nagy a rend és fegyelem mindenfelé minálunk.
A paradicsomok már nyurga halálsorosak szép nagyok. A csípős paprikák is bölcsis korba léptek. Majd holnap tartok létszámellenőrzést, hogy ki ovisodhat és ki nem. Ha megérik a diplomaosztót, kapnak ajándékot. A paradicsompasszírozó Ferrari slusszkulcs szépen fog csillogni a kis kezükben.
Szerványoltam még sóskafa, fekete cukkíni magokat is...na majd meglátjuk.

hát nem egy szép színes katalógusfotó, de éledezik

ezek azóta fekszenek, főkertész úr úgy látta jobbnak

az indiáncsalán is jövöget a fényre

a feketeség közepén a zöld kis izé egyszer nagy és erős virág lesz
vagy satnya kis gaz...tökmindegy

és túlélte! ő a klematiszom, a pecuban telelt

mindenki krókuszokat posztol
azértsem maradok ki

harangláb gyűjti a vízcseppeket ínségesebb időkre

másikfajta harangláb is így tesz...
fotózás után a cseppek valahogy átköltöztek Picsókutya orrára...valahogy

frissvetésű fekete koktélok
a legeslegfinomabb ez volt tavaly

már szobatiszták és lelkileg érettek az elválásra
szóval irány az ovi

Egyébként pékeset játszok. A receptben (itt) kicseréltem egy krumplit egy répára. Ennyi.

mindig ezt, minden nap...burgonyás-répás cipó

...mert neki is jár szuperhős köpönyeg!

 csak Picsóka

Az úgy kezdődött, hogy Cs.-vel megállapodtunk, hogy idén nincs karácsony és születésnap is csak megemlékezés szintjén. Na ekkor kaptam a varrógépet. Igaz, már évek óta gyűjtök rá de valahogy mindig elköltődött a pénz. Teljesen rákattantam a témára és az éjszakai szoptatások alatt már nem a hordozókendős oldalakat bújtam, hanem a szabásmintásokat. Gyorsan varrtam is egy kék rókabábot (ezt már mutattam), Cs. kendos ruhájához zsákizét zekkent, Picsónak kutyaágyhuzatot, Koppnak sapkát...aztán a kutya megpöcögtette a vállam, hogy ...hééé fázok. Adjál kabátot, különben nem viszlek el sétálni többet télen!... Na így kezdődött.

Megrendelőm egy fiatal átlagos méretekkel rendelkező vizslafiú. Roppant sármos. És bátor, nyilván.

A szekrényben régóta porosodó néhai legkedvesebb HellyHansen síkabátom lett kaszabolás áldozata. Imádtam ezt a kabátot, de valahogy kinőttem az ujját (azt hogy?!). Évekig szolgált engem, gondoltam nem is folytathatná jobb helyen, mint egy csodálatos kutyapopó hátán.

na hogy kerülhetett árnyék a kabátra?

Első lépésként lefejtettem az ujjait a kis bontóeszközzel, amit a varrósok használnak. Imádok suhanni a varrások mentén azzal a kis vágóizével!

Felhúztam az ujjatlan kabátot az ebre és szabókrétával berajzoltam, hogy hol szeretném majd vágni. Ezzel ő tulajdonossá avatta magát és amikor csak tehette, ráfeküdt. Nem győztem kerülgetni az ollóval.

Bejelöltem a hátán, hogy meddig kurtítom. Na ezt kár volt. Utólag látom, hogy simán belefért volna ez a hossz is. Sebaj, így is jól mutat, legalább van hely popóvakargatáshoz.

Itt egy pillanatra megállt a tudomány. Aztán eszembejutott, hogy létezik olyan, hogy ferdepánt. Na nekem olyan nincs a farzsebemben, kell más megoldás. Feltúrtam a szekrényt és találtam egy cuki roppant férfias kockás anyagot. Oké, de hogyan tovább?...

Felhívtam szomszédmártinénit és ő már magyarázta is az eljárást. 

Ferdén vágjad, mert akkor lesz nyúlása, simulása tudod. Olyan derékszögűháromszögesen tudod. (hogyne tudnám, matektanárnéni volnék vagymi)

Internettyóról lestem el, hogy a vasalódeszkára tűzve a tűket, azok szépen behajtják az anyagot, csak vasalni kell. Szétvasaltam az ujjaim, mert ez aztán tekeredett mindenfelé, de tény, hogy gyorsabb volt mint egy kézzel centinként behajtogatni. Meg olcsóbb, mint megvenni...

 Valahogy rábénáztam a pántot az anyag szélére és szidtam magam, hogy miért csak 4 centisre vágtam, belefért volna az 5 is...A popó részre szélesebb anyagrészt terveztem.

A mármár mély depresszióba zuhant  az eufórikusan lelkes alanyomra többször is rápróbáltam a kabátját, így kerestem meg a csatok hevederjeinek helyét.

 Hevederek felvarrása után íme, elkészült. A szuperhős köpönyeg (ahogy Demény ugatná).

Még kell majd valamilyen nyílást készítenem a hátára, hogy a hám alá kerüljön, és ne rá.

amúgy szépen le tud feküdni benne, csak itt éppen nyomoronckodik

Ezen aggódtam, de a teszt bebizonyította...nem kell minden séta után kutyakabátot mosni.

Csak nehogy kimaradjon a kispajtás. Ha kutyafül éppen nem az ollóm alatt feküdt, akkor a kisgazdit gingyolta. Javaslom megfigyelni, hogy ki fekszik a babatakarón és ki nem...

a kétfogú és a hősösen bátor

Csikó és Picsóka

Itt ez a kis borzos kétfogú és a barna pusztító pusziosztó. Gyerek és kutya. Már képtelenség róluk külön-külön írni. Egyik sztoriban benne van a másik és fordítva. Mintha össze lennének celluxozva. Közös az evés, közös a fetrengés, közös a séta, közös a fürdés...minden közös.

eskü nem végzünk fizikai kísérleteket a gyerek hajával...gyári

Ebzetnek a nap egyik fénypontja a babaetetés. Répás csirke, tökös csirke, csirkéscsirke, jöhet bármi.

"Navégre, ebéd! Ide ülök tisztes távolságba, hogy érezzék, nem nyomulok. Kiigazítom minden porcikámat, szép feszesre húzom magam, a távolba révedek és türelmesen várok. Egy hős vagyok. A francba, hogy kell visszaszívni a nyálamat?! Ülj szépen és várj, meg ne moccanj. Jajj majdnem odapillantottam a kanálra. Az maga lenne a vég! Akkor azt hinnék, hogy kuncsorgok. Feszíts és ne is lélegezz, akkor talán kapsz..."
- gondolta a Kopptól 5 cm-re feszítő eb, elcsurranó nyállal miközben szeme csücskéből a kanalat leste. Aztán megkapta a maradékot, ha már kikuncsorogta.

Általában Koppal ott fetrengünk a szobában, ahova a nap süt. Na ki szereti még fanatikusan a napot?!

"Ohh melengető sárga pötty odafönn, megyek és fényedbe henteredek. Mámorító ez a meleg, alig látok, hallok. Itt ez a jó kis csücske a szőnyegnek, rákucorodom és élvezem a fényt. Minő puhaság ölel körbe, és finom az illat is. Kinyújtózom és nem törődök a halkan zümmögő zajmorzsákkal, sem a csiklandozó fűszálakkal, csak élvezem a melengető sugarakat..."
- szusszant Samu, mialatt valaki gazdája ordítozott a kutyájával hogy azonnal szálljon le a babatakaróról és különbenis húzzon onnan, mert a gyermek már a harmadik kiló szőrt tépi belőle.

decukin játszol Kopp...holis a gépem?...Samu nemááááááár

csakafejelógrá...

muti az orrlyukad haver!

Hétvégén felkerekedünk sétálni egy nagyot együtt, mert az az igazi.

"Micsoda?! Öltöztök? Jajj én is! Én is énis énis éniséniséniséniiiis! Ugrálok, mert csak szemmagasságban láttok jól. Jajj, ne tököljetek már annyit, indulás! Gyerünk gazdi, elhúzlak oda arra a helyre ami most hirtelen eszembejutott. Nem kell fáradnod, húzlak én. Gyerecsakgyere! Jajj juteszembe, kisgazdi jön? Szaladjunk már vissza megszagolni. Oké, megvan, akkor mehetünk a végtelenbe és tovább. Háhá megyünk! HáHáááááá! Kisgazdi? Megvagy? Oké, meg, nyomás tovább. Tádáámm tádámm ittjövök, nézzétek. Hű mekkora folyó, mekkora tömeg! És én egyedül vezetem a falkám póráz nélkül. Csak peckesen, csak bátran. Csak kövesd a hömpölygő folyót, és vidd a néped. Ezaz, hős vagyok. Lássák csak az emberek..."
- húzta ki magát a kutya és tovább sétált a patak mellett a töküres bicikli úton.

Néha egyszer csak lefekszik és onnan sehova. Van, hogy ez a kövesút. Vagy bátor, vagy pontnem.

Csikó, a háticsóka és Picsóka. háháhhh

Esténként külön rituáléja van a fürdésnek.

"Nnnna ezek megint csapják a vizet, inkább szundítok egyet. Majd megyek, ha végeztek és megcsinálom én rendesen azt, amin most itt szerencsétlenkednek. Mit kerítenek ennek ekkora feneket?! Na hallom jöhetek lassan. Aha, már emelik. Középsőgazdi a cél előtt elkap, hátraránt a lába közt és káromkodik. Ez amolyan rituálé nála, hogy jelezze én jövök. Na ekkor előretörök és ott nyalogatom kisgazdit ahol csak érem. Alaposan szárazra nyalogatom. Gyorsnak is kell lennem, mert aztán szaladnom kell gazdit kikísérni. Mikor viszi ki a vizet akkor szörnyen fél kimenni és mindig hív magával. Egy hős vagyok. Azért még háromszor visszaszaladok egy-egy utónyalintásra. Alapos vagyok, na."
- gondolta a vizsla, akit Cs. és felesége nem győzött egyesült erővel távol tartani a frissen fürdött, ágyra tett pucér babától, majd kicsalogatni a szobából hogy végre meg lehessen törölni a most már kutyanyáltól is nedves gyermeket.

nem fürdős kép...nem

altatás karikás kendőben nyeremény rágcsalánccal 

Igor békapajti

(a kép és ami mögötte van...ez a mögötte)

csicsóka

...ébredezik a kert. Legalábbis már átfordult a másik oldalára és nyújtózkodott.

téltemető a temető előtt

na metélőhagymánk már lesz...mégha gyepünk nem is

kicsit sivár és kopasz még...de a főkertész már fejben tervez

fent említett kertész ezen a télen is kitett magáért...
sok munkaórát fektetett az általa megálmodott gyepszőnyegbe 

...és a végére egy...mittoménmi